Kovács Gábor: Vallásosság és vallási felekezethez való tartozás

ISSN: 
2415-9697
Szerkesztette: 
Antalóczy Tímea, Füstös László
Kiadta: 
MTA SZKI, PTI
Kiadás éve: 
2011
Oldalszám: 
26
Kiadvány típusa: 
Online időszaki kiadvány

Jelen tanulmány az Európai Társadalmak Összehasonlító Vizsgálata 2010/11. (5. hullám) vallásosságra vonatkozó kérdéseinek vizsgálata. Ehhez hasonló vallásszociológiai elemzésekkel számos forrásban találkozhatunk. Ahogy Földvári Mónika hangsúlyozza, ezen a területen mindig fontos annak feltárása, hogy adott társadalmakban mi a helye a vallásnak és hogyan alakul az emberek vallásossága (Földvári 2007). Yves Lambert kutató munkája eredményeinek tükrében, a vallásszociológiában az 1970-es évek végére felváltotta a kétpólusú szemléletet a hárompólusú szemlélet: a (i) vallásos – (ii) nem-vallásos típusú megkülönböztetés helyére az (i) egyháziasan-vallásos – (ii) maga módján vallásos – (iii) nem-vallásos kategorizálás lépett. Az 5. hullám adataival összefüggésben, az egyháziasan vallásos emberek önmagukat nagyon vallásosnak tartják, de személyes, intézményen kívüli vallásgyakorlatot nem folytatnak (a válaszadók 10%-a). Az új, „maga módján vallásos” kategória jellemzője, hogy az ebbe sorolt emberek kilépnek a vallásgyakorlás intézményi keretein kívülre, és nagy részük az egyháztól leszakadva folytatja személyes vallásgyakorlását, és értelmezi személyesen a hitrendszert (Tomka 2007, 203–209; Hegedűs 2007, 283–285; Földvári 2007, 275–279). Az 5. hullám adataiból látható, hogy a válaszadók 8%-a nem folytat egyházi vallásgyakorlatot, bár önmagát nagyon vallásosnak tartja és személyes hitéletet folytat. Ide tartozik továbbá a válaszadók 25%-a, akik többnyire vallásosnak mondják magukat, de teljes mértékben mellőzik az egyházias vallásgyakorlást, valamint a válaszadók további 24%-a, akik egyházias vallásgyakorlatot sem folytatnak, és személyesen sem élnek hitéletet. A 90-es évek közepén végzett, más típusú vallásszociológiai kutatások eredményeivel összevetve a jelenlegi adatokat, kiderül, hogy Magyarországon a nem-vallásos emberek részaránya nagyjából hasonló szinten maradt, ami 30%-ot jelent. A másik világtrend, melyre Tomka Miklós hívta fel a figyelmet, hogy az idők folyamán egyre növekszik a katolikus vallási követők részaránya a különböző társadalmakban (Tomka 2006). Egy 2006-ban elvégzett, más típusú felmérés adataival összevetve az 5. hullám adatait, azt tapasztaljuk, hogy ez a trend valóban igaz, mivel a 2006-os 72%-os értékhez képest a 201-11-es felmérésekből kimutatható 77,8%-os katolikus részarány valóban nagyobb. Hogyha azonban a történeti keresztény egyházak követőinek részarányát tekintjük, akkor több vallásszociológiai felméréssel összevetve elmondható, hogy Magyarországon a keresztény hívők aránya a 90-es évek közepe óta megközelítőleg állandó, 98% körüli értéken marad. Ez azonban egy másik fontos jelenségre hívja fel a figyelmet. Az 5. hullám kérdőívben elkülönítésre kerülnek azok a válaszadók, akik jelenleg is vallási felekezethez tartozónak tekintik magukat azoktól, akik csak régebben tekintették vallási felekezethez tartozónak önmagukat. Ők, vagyis az összes válaszadó megközelítőleg 13%-a, valamely keresztény vallási felekezetet és a hozzá kötődő egyházias vallásosságot adta fel. Az elemzésből kiderül, hogy a kétpólusú vallásosság helyett a mai magyar társadalomban a hárompólusú vallásosság uralkodik, és ennek három szegmensét jól el lehet különíteni a válaszadók között.