Antalóczy Tímea – Füstös László – Hankiss Elemér: Jelentés a magyar kultúra állapotáról

ISSN: 
2062-252X
Alcím: 
Magyarország kulturális térképe – Ördögháromszög, ördögkerék
Szerkesztette: 
Antalóczy Tímea–Füstös László–Hankiss Elemér
Kiadta: 
MTA PTI - MTA SZKI
Kiadás éve: 
2010
Oldalszám: 
55
Kiadvány típusa: 
Online időszaki kiadvány

Civilizációnk jelen állapotában, amikor minden létfolyamatot valami haszonelv alapján minősítünk, lépten-nyomon azt tapasztaljuk, hogy a közgondolkodásban a kultúra a kevésbé „hasznos”, de legalábbis a nélkülözhető dolgok világába került. Az állam, az önkormányzatok és természetesen családok is ezen spórolnak először, ha anyagilag megszorulnak. Persze ez nem hazai „specialitás”, de kétségtelen tény, egyre jellemzőbb szemléletforma. Szeretnénk, ha Vitányi Iván 1983-ban kelt figyelmeztetése szervesen beépülne közgondolkodásunkba: „Nem valami széplelkű kultúrsznobizmusból paposkodunk a kultúra mellett. A közművelődés nem ügye, nem járulékos azért-ez-is-hadd-menjen-csak, hanem a nemzet sorsának, jövőjének egyik alapkérdése. Nem abból kell kiindulni, hogy mennyi pénz kell a kultúrához, hanem hogy mennyi kultúra kell a pénzhez.” (Vitányi Iván: Vitairat a mai magyar művelődésről, 1983) Mert napjainkban az ország gazdasági, erkölcsi, politikai versenyképessége a tét!. (Vész)jelzések a kultúráról című kötetünkben, többek között, a hazai lakosság kulturális javakhoz való hozzáférésének lehetőségét, esélyét, a kultúraközvetítő intézményrendszer kihasználtságát, a kultúrafogyasztás szerkezetét, a „fogyasztók” értékvilágát, kulturális orientációját és a kultúra finanszírozásának szerkezetét vizsgáltuk. Mondhatni azt is, hogy „felülnézetből”. Az alábbiakban megkíséreljük alaposabban szemügyre venni a legtöbbet „használt” kulturális tereket, ahol megjelenik a „fogyasztó”. Azt elemezzük, hogy a helyi társadalmak lakossága az intézményesített kultúrát[1] hogyan helyezi el fogyasztásának preferenciatengelyein, mely intézmények fogyasztása hasonlít leginkább egymáshoz, melyeké tér el leginkább, és a kulturális fogyasztás terét kifeszítő látens dimenziók mivel azonosíthatók. Vizsgáltuk továbbá, hogy az intézményesített kultúra fogyasztásának vannak-e típusai, azaz elkülönülnek-e a huszonhárom kulturális intézmény[2] terében. Az alábbiakban tehát az ún. intézményesített kultúra került vizsgálatunk homlokterébe.

[1] Olyan intézmények, amelyek vállaltan kulturális szolgáltatásokat nyújtanak. Gondolunk itt például a könyv eladására, a színházi előadások bemutatására stb.

[2] Mozi, videotéka, plaza, múzeum, galéria, könyvesbolt, kávéház, iskola, CD-bolt, internetkávézó, könyvtár, művelődési ház, opera, sportpálya, könnyűzenei koncert, komolyzenei hangverseny, dzsesszkoncert, fesztivál, klub, szórakozóhely, táncművészeti rendezvény, színház, színházi előadáson színházon kívül.